Zabtejszínes jégkrém |
Hűha, olyan régen és ritkán jártam erre az elmúlt hónapokban, hogy az időközben alaposan megváltozott blogrendszerben már azt is alig tudtam hirtelen, hol kell feltölteni új bejegyzést!:-))
Na, szóval, vége lett a nyárnak... Illetve volt idén egyáltalán nyár?! Mintha idén kimaradt volna...:-( Mi azért eltöltöttük valahogy.:-)
A Nagy június 1-től kezdte már a nyári szünetet (gyeses anyukák nagyobbikja nem járhat oviba a nyáron - mifelénk - sem...), de szerencsére amennyire tartottam a 3 hónaptól, viszonylag gyorsan eltelt. Például néhány betegséggel...:-))) 2 tüszős mandulagyulladás a Nagynak, aztán egy vírusos, utána nyirokcsomógyulladás hónapokig. Ezzel el is voltunk július végéig, akkor elmentünk nyaralni a Balcsira. Külföldre nem mertünk menni, az elmúlt évek gyerekbetegségi statisztikái miatt... (pedig én már nagyon mentem voltam!:-). Jó volt, gyorsan eltelt, és mi még kifogtuk a zimankós nyár előtti utolsó közel 40 fokos hetet! Hurrá:-)
Aztán mire hazajöttünk, a Kicsinek lett 40 fokos láza, ami kisebb lázzal ugyan, de kitartott 2 hétig...
És már el is jött augusztus közepe.:-))
Közben 4. éves lett a Vegagyerek blog!! Tádáááá....:-))
Tekintve viszont, hogy idén annyira elhanyagoltam Szegénykémet, nem volt merszem megemlékezni eme jeles eseményről...:-) Most viszont ez is pótolva, pipa!:-)
Szóval, jött az augusztus, amikor is egy svédcsavarral a nehezen megszerzett óvodai helyeinket leváltottuk, és átírattuk mindkét gyereket egy Montessori óvodába. A fő keresztmetszet a Nagy volt, akivel miután végigcsináltunk egy 2 éves "nemakarokóvodábamenni-gyereértemebédután" maratoni menetet, ami idővel kiegészült egy közel 2 éves állandó hasfájás + hasmenés menettel is (többszöri teljes gasztroenterológiai kivizsgálással és szerencsére teljesen negatív eredményekkel), és az óvoda közeledtével már augusztus elején elkezdtük/folytattuk ezeket újból...Na, akkor tehát egy hirtelen ötlettől vezérelve Férjjel mindketten egyszerre úgy döntöttünk, elég volt, próbáljuk meg ezt a verziót! Így a nagycsoportot és a Kicsivel a kicsit már az új oviban kezdtük. A Nagynál varázsütésre elvágódott a 2 éves hasfájás...., a Kicsivel még beszokunk, de összességében biztatóak az eddigiek. Délután n5-kor alig akarnak hazajönni...
Apropó allergia... Jelentem, pontosan 1 éve NEM SZED MÁR A Nagy antihisztamint! És így csináltuk végig az egész évet idén január óta is! Homeopátiás kezelést továbbra is kap, de allergiára már azt is igen elenyészően kellett idén szedni. Számunkra is teljesen hihetetlen, de így van! Most az óvodakezdéssel felerősödött neki megint egy kicsit a szénanátha, de még teljesen kezelhető kategória.
Ismét új helyre járunk február óta mindkettővel, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társasághoz, Bóna Lászlóhoz és Nagy Lászlóhoz. 6 év homeopátiás próbálkozásai után maximálisan pozitívak a tapasztalataink! Úgy gondolom, itt megálltunk, most már nem fogunk homeós terapeutát váltani!:-)
A tejallergia még megvan a Nagynál, de rengeteget javult az is, a diétánkat jelentősen csökkentettük, ami leginkább azt jelenti, hogy néha kap ezt-azt tejeset, mert annyira szeretne... Viszont nincsenek már olyan heves tünetei.
Az óvodában azért még mindketten tejmentes étrenden vannak.
Főzés...
Na, az idén nyáron gyakorlatilag nem volt... Hogy lehet az?! Hát úgy, hogy egyszerűen irgalmatlanul belefáradtam és beleuntam abba, hogy 5 év vegás főzései után vagy az egyik, vagy a másik gyerek soha nem ette meg a főztömet. A végén már nekem magamnak sem ízlett... De komolyan!:-) Amikor pedig az óvoda végével a Nagy is itthon volt, a Kicsi, aki addig tök jól evett, szintúgy mindent kezdett félretolni a Nagyot utánozva. És akkor azt mondtam, rendelek! Felváltva rendeltem nekik tejmentes, illetve vegás kaját. Mígnem 4 év rendelései után a Vegafood felhívott, hogy bocs, de olyan messze lakunk, és annyira csak én rendelek a környékről, hogy nincs rá kapacitás, befejezik felénk a kiszállítást...:-((( És azóta nincs vegás házhozkaja felénk, brühahaaaa:-((
Nyár végére a gyerekek is megunták a rendelt kaját, úgyhogy nekiálltunk főzőcskézni ismét, de maximálisan alapkajákat, amik nem igazán voltak blogkompatibilisek szerintem.:-)
Az óvodában sem nagyon köpi ki a húst... Merthogy ott tejmentes, de húsos kaját kap. És innentől kezdve frankó a helyzet, mert 3-an gyak. húsevők a családban én pedig nem.
De húsost nem főzök gyak. 4-5 éve. Na, most nyáron megpróbáltam.... Nem ment! Nem bírja a lelkivilágom. Ez van. Úgyhogy most valahogy elevickélünk a mindennapokban, úgyis keveset esznek itthon. Amikor pedig főzök, továbbra is vegán ételek készülnek.
Ami viszont talán némi reményt mégis ad a jövőre vonatkozóan, és az elmúlt 6 év küzdelmeire visszatekintve, az az, hogy a Kicsi lelkesen eszi a nyerset, gyümölcsöt, mindketten továbbra is imádják a gabonakásákat, amire más gyerek csak nagyokat pislog, és pl. a Nagy az oviban simán megeszi a kelkáposztafőzeléket (amit más gyerek nem igazán), illetve komolyan elkezdett érdeklődni a főzés iránt...:-) Hátha majd egyszer később lesz eredménye a próbálkozásaimnak...:-)
Én meg közben buzgón fogyókúrázhatok, mert ettől a sok kajás összevisszaságtól szépen felrakódtak a kilók...:-(
Folyt. köv. a Kicsi 3 szülinapjával, akinek idén ismét készült Hello Kitty torta + hercegnős is!:-) Természetesen tej- és tojásmentesben!
Ééééés ismét dolgozni kezdtem! Hurrá!:-)
Kedves Siccike!
VálaszTörlésBeleolvasva a blogodba, azon gondolkodom, hogy hosszútávon milyen hatással lehet a családi kapcsolatokra az étkezésről vallott különböző szemlélet? Te mint másodikgenerációs vega, még mindig a húsos férfiak kiszolgálását és önmagadnak megfelelő lányos vegaságot űzöd. Mikor érkezik el a szabadságnak az a foka, amikor tiszteletben tartják és elfogadják a húsosok azt, hogy ez is normális. És hogy ezzel a gyermekednek nem kárt okozol, hanem egyszerűen szülői felelősséged nyilvánul meg abban, hogy nem állsz be birka módon a sorba, hanem kutakodásaidra, érzéseidre, intuiciódra odafigyelve mersz dönteni és ezért felelősséget is vállalni. Ki az aki ebbe bele mer szólni? Ha beleszól, mennyi felelősséget vállal át tőled a saját véleményének következményeiért?
A lányomat képzelem olyannak el, mint Te vagy, akinek majd én fogok egyszer vega töltöttkáposztát vinni karácsonyra és csak remélni tudom, hogy lesz ereje szembenézni a leendő gyerekeinek húslevest a szájukbakanalazó rokonokkal.
Üdvözlettel:
Egy Ma Még Kisebbségben Lévő Vegaviág Élvezője úgyismint a húsos Párjval ill. hasonszőrű Rokonokkal megáldott Sorstárs 4 Gyerekkel ;)
@Ági Hát, köszönöm! A 2012. február 18-i bejegyzésemben sajnos választ is adtam részben a Benned is felmerült kérdésekre... Hosszú vívódások után sajnos megtörtem...:-( Merthogy valóban rámentek részben a családi kapcsolatok... Vagy legalábbis mindenképpen hatottak rá... Azért mindenképpen gratulálok a Te kitartásodhoz és további sok sikert kívánok hozzá!
VálaszTörlés