Mikor máskor is lenne a legjobb időpont egy újabb számvetésre családi vegaságunk történetében, mint a Vegán Ételek Hónapjában?:-)
Utoljára tavaly augusztusban meséltem, és hát azóta sokminden változott a családi vegaságunk történetében - nem feltételenül (csak) pozitív irányba...
Talán a legegyszerűbb, ha sorra veszek mindenkit a történetben...:-)
Nagyfiúnk idén decemberben tölti be a 4. évét. A Vegagyerek blogot valójában ő ihlette!:-)
Nos, ami nála a legdöntőbb változás az elmúlt egy évben, hogy az egykor vega gyerek határozottan húsevő lett...:-((
Ő 1,5 éves koráig volt kb. vegán, majd először tejtermékeket, aztán később húst is kapott. Utóbbi valószínűleg akkor nem következett volna be, ha
- a környezetünk "féltő" csesztetései miatt (is) nem merül fel a vashiány lehetősége 2 évvel ezelőtt (ami aztán laborvizsgálatokkal is alátámasztva nem létezett!),
- ha a húsevő Férj előbbiek hatására nem pártolt volna el jelentősen vega törekvéseim mellől, majd később "felbátorodva" - és sajnos azóta is - nem törekedne minél inkább arra, hogy fiacskája igenis egyen húst, mert hát mégis csak az ő fia...;
- és legfőképpen ha én, mint anya nem lettem volna annyira bizonytalan és információhiányos a gyerekek vega étkezését illetően, és nem hagytam volna sodorni magam az árral...
Na, szóval a Nagy húsevő lett... Ez pedig a leginkább abban nyilvánul meg, hogy mivel az anyja gyakorlatilag nem készít már húst itthon egyáltalán, az apjával közösen vett felvágottakat, kolbászokat, virslit eszi... Nagyon nem jó, tudom! Aztán amikor hétvégén vendégségbe megyünk, és ott főznek húst, abból is eszik. Meg étteremben. Ja, meg az óvodában, merthogy közben oda is elkezdett járni.
A múltkor pl. kérdeztem, mi volt az ebéd, és mondja, nagyon finom, máj! Kérdem, ízlett? Igen, nagyon! - Akkor evett életében először...
Az óvodában amúgy tejmentes ebédet kap, a tízórait mi visszük (még csak délig marad). Nagyjából próbálok igazodni a kitett menü tízóraijaihoz, hogy kb. azt egye, amit a többiek, de nem mindig sikerül. Meg igazából itthon reggelizik f8-kor, aztán az óvodában reggeli f9-kor, így amit én csomagolok neki, ahhoz többnyire hozzá sem nyúl...
Az ebéd, pontosabban az evés pedig ott is probléma... A kajadac, amit itthon csinált az elmúlt években - azaz a nemevéssel zsarolás - ott is megmaradt sajnos, egyelőre a közösség sem volt rá építő jelleggel...:( Étkezések közben bohóckodik, felugrál, nem eszik. Gyakran képes kihagyni az itthon reggeli+ ott reggeli+tízórai hármasát is, így mire az ebédhez érnek totál be van kattanva az éhségtől...
És hát azt mindenképp muszáj megjegyezni, hogy amióta az óvodában minden nap kap húst, gyakran van hasmenése...:-(
Mit (nem) eszik? Gyümölcsöt lassan 1,5 éve nem hajlandó gyakorlatilag SEMMILYET enni! Még idén év elején ment a banán, az aszaltak legalább, mára már az sem! Max. gyümölcslé...
Zöldségből megy a spenót, néha krumpli, egy kis répa, tök és cukkini, azon kívül pedig csak pürésített láthatalan formában (pl. krémleves, tésztaszósz). Nyers zöldséget szinte még életében nem evett, még megkóstolni sem hajlandó, ha meglátja, rögtön közli, hogy ő olyat ugyan nem eszik!...
Kenyérfélékből max. félbarna kenyér, a teljes kiőrlésűeket nem hajlandó megenni, kiköpködi. Süteménynél szintúgy.
Magokat csak darálva, egészben semmit...
Még a gabonák, reggeli kásák, amik a legjobban mennek. Meg persze a tészták, gombócok, és mostanság kicsit rákapott a pástétomokra, vegazsírra.
Szóval, összességében rendkívül válogatós, pedig amúgy nem az étvágyával lenne gond egyáltalán. Néha már szálanként fonom a hajam, hogy mit adjak neki uzsonnára, vacsorára...
És hát igen, továbbra is azt gondolom, nekem, az én gyerekvegaság miatti kezdeti stresszelésemnek nagyon nagy része van abban, hogy ilyen lett...
Azt, hogy eszik húst, 80%-ban kb. elfogadtam, de nem tartom jó dolognak egyáltalán! És úgy összességében azért még mindig örök dilemmaként motoszkál bennem az a gondolat, hogy mennyire determinálhatja a szülő a gyereke hús(nem)evését....
(Egy angyallátó pl. azt mondta, hogy fiacskánknak a túlzott pörgése, napi aktivitása miatt szüksége van a húsra, hogy jobban a földön maradjon...)
Kiscsajszink most szeptemberben lett 1 éves. Ő eddig vegán volt, bár igaz, hogy kétszer kapott már egy kis tojást is, amit viszont nem nagyon csípett, mert eléggé fájt a hasa tőle...
Az ő esetében olyan szempontból már okosabb vagyok, hogy nem reklámozom túlzottan a környzetemben, hogy vega baba. Ha megkérdezik, elmondom, de amúgy nem téma... Most már a gyerekorvos és a védőnő sem frusztrál, kérdezget annyit szerencsére.
A családban/rokonságban sem reklámozom túlzottan, hogy vega. Anyós-após még valszeg nem nagyon számoltak utána, hogy 1 évesen a Kicsinek is "kellene" a Nagykönyv szerint húst ennie, de valamit már valszeg sejtenek, mert elkezdték pedzegetni, hogy "húst még nem eszik?!"
Konkrétan a férjemnek sem nagyon hangoztatom, hogy szeretném, ha minél később kapna a kicsit húst -ha egyáltalán! Ő úgyis célozgat rá többször, ha bizony rajta múlik, ő aztán azért nem fog tenni, hogy ne egyen húst, de azért már inkább igen, hogy igenis egyen...!:-((
Én nem szeretnék neki húst adni, amíg csak lehet! Tejterméket szintúgy! A tojás ellen olyan nagy kifogásaim nincsenek őszintén szólva, bár én már gyakorlatilag nem eszem, de leginkább azért, mert nem ízlik. Valahogy viszolygok tőle... Viszont a B12 + DHA miatt (utóbbi 2 éves korig nagyon fontos az idegrendszer fejlődése miatt, és főleg állati eredetű élelmiszerekben található meg + pl. lenmag, repce) nem vagyok annyira ellene sem a gyerekek esetében.
A Kicsi esetében amúgy nagyon örülnék neki, ha végül főként vegán étkezésű lenne, viszont nem tartanám katasztrófának, ha házon kívül, olyan helyen, ahol nem megoldható a vegán étkezés, vagy csak nagyon körülményesen, ott- ahogy én is- ,egyen esetleg tejtermékes/tejszármazékos ételt...
A Nagynál szerzett tapasztalataim alapján azonban a Kicsinél mindenképpen igyekszem már tudatosan figyelni néhány dologra:
- nem stresszelek azon mit, és mennyit eszik (ugyanakkor viszont tény, hogy ő egy álomgyerek, aki szinte mindent megevett eddig, és gyak. semmi probléma nincs vele etéren sem:-);
- a hozzátáplálás kezdetétől fogva minél kevesebbet pürésítek, préselek neki, inkább igyekszem a darabosakhoz szoktatni, mert a Nagynál elég sokáig pürésítettem/turmixoltam és sokmindent még közel 4 évesen sem hajlandó megenni anélkül (pl. hüvelyesek, borsó, zöldbab stb.). Ugyanakkor viszotn igaz, hogy a Kicsinek 10 hónaposan már 8 foga volt, a Nagynak 1 évesen csak 6... ;
-igyekszem elkerülni a túlkreatívkodást a konyhában, a napi étkezések során inkább hagyományosabb, egyszerűbb ételeket főzni, kevesebb újdonsággal (a Nagynál ugyanis asszem túl sokat kreatívkodtam, állandóan újítottam, nagyon változatos akartam lenni, és ebbe (is) igen csak besokallt egy idő után...).
Szóval, összefoglalva egyelőre a Kicsi az én nagy szövetségesem a konyhában, és reménységem a vegaság folytatásában...:-)
Hát, ennyit egyelőre a gyerekekről, a következő részben pedig jövünk mi a férjemmel, és a vegasághoz való kapcsolatunkkal.:-) Folyt. köv.
Ha ez megnyugtat, a nagy nálunk se eszik semmit. Na jó, a semminél talán egy kanállal többet, de mindig meglepődök, ha egyáltalán hajlandó leülni enni. Amit tegnap szeretett, azt ma kiköpi, stb. Pedig én aztán sokkal kevesebb elvvel indultam neki a kajáltatásnak. Majd megjavul. Vagy nem.
VálaszTörlésTudom, hogy képtelenség, de nem lehetne, hogy egy kicsit kevesebb stresszel és sokkal lazábban kezeld a témát?
Ha már hús, nem lenne jobb a színhúsból otthon készült étel, vagy a drága, de jobb minőségű húskészítmény, mint az adalékos, tejfehérjével, stb-vel dúsított hentesáru? Úgy tudom, pl. a házinyúl húsa hipoallergén. Persze, nem könnyű olyan ételt készíteni, amitől viszolygunk, önuralom kell hozzá, elismerem. Együttérzek Veletek! És még valami: a korábbi posztjaidhoz fűzött megjegyzésekből kiderül, mennyi csodadoktor, sarlatán szédíti a szegény betegeket, hozzátartozóikat, mikor egy valóban képzett immunológus sokat segíthetne. Zsuzsa
VálaszTörlésHú, Siccike leírtad a legnagyobb félelmemet! Ugyan még nincs gyermekem, de már szinte csak ez tart vissza, hogy újra végig kell hallgatnom az egész család véleményét arról, hogy hús nélkül nem lehet élni és miért akarom megölni első verzióban magam, majd a gyereket. Ahogy ismerem kedves családom, tuti, hogy a hátam mögött cukrokkal, csokikkal és mindenféle hússal fogják tömni a csemetét. Ezt teszik a férjemmel is: ha nem kér, akkor is beletömik a húst! :-(
VálaszTörlésSzóval, minden elismerésem Neked, hogy tudod így kezelni a témát, én biztos sokkal többet stresszelnék ezen!
És igazad van, hogy nem készítesz húst otthon, mert megszokják és követelni fogják, aztán néhány hónap vagy év múlva már nem fogják a hús nélküli kosztot megenni!
Csatlakozom druszàm vèlemènyèhez:inkàbb te vegyèl neki jò minosègu,"biztonsàgos" bio hùsàrut,szalàmit felvàgottat,ha nincs is "erod" elkèszìteni,egy szelet csirkemellet a fèrjed is ki tud sutni,vagy nem?!'Igy legalàbb tudnàd mit eszik.Zsu
VálaszTörlésMèg mindig èn(Zsu).Amùgy ez(vegasàg-vegànsàg)nàlunk is folyamatosan tèma,de szerencsère nem gorcsolunk,mert szèpen novekszik(immàr 20 hònapos a mi viràgszàlunk) ès eddig,a kortàrsait folyamatosan elèro betegsègek(torokfàjàs,kohogès,fulgyulladàs,broncitis,stb) elkerultèk ès ezy èn az ètkeztetèsnek tudom be.A fèrjem szerintem a tiednèl is hùsevobb,de hallgat az èszèrvekre....egyèbkènt meg megmondtam neki,hogy nyugodtan "dolgozzon" a tèmàn,azaz a hùsevès fontossàgàn,ès tàmassza alà tudomànyos èrvekkel,tènyekkel az àllàspontjàt,ùgy ahogy èn teszem......persze semmi nem lett belole vagyis annyi,hogy azòta alig eszik hùst.A csalàd meg a baràtok szoktàk kèrdezni,hogy mindent eszik-e màr,mire a vàlaszom,"persze mèg a diòt is elràcsàlja"........Zsu
VálaszTörlésNa ez megerősített abban, hogy kislányt szeretnék, ha egyszer gyerekem lesz :)))
VálaszTörlésNa de viccen kívül, szóval olyan rossz, hogy az embernek még a környezettel is harcolnia kell. Közben pedig a legtöbb ember úgy kritizál és szól bele, hogy gőze sincs az egészről, csak mivel mindenki eszik húst/tejterméket, már mindjárt az az egyetlen jó járható út... A kedvenc mondásom, hogy "de hát akkor te nem is eszel fehérjét?!". Hát igen, ennyire értenek hozzá.
Nem semmi,hogy ennyi vegaság-ellenző mellett is így helyt állsz!Szűkebb környezetben én sem nagyon reklámozom magunkat,bár a gyerekekből amúgy sem nézik ki,hogy nem esznek húst.Vagyis a nagylány nagyon ritkán szokott.Érdekes,hogy a párod tolerálja,hogy nem főzöl otthon húst,mégis azzal "tömné" a gyerekeket.Nálunk is a nagy iszonyú válogatós és nem szereti sem a gyümölcsöket sem a zöldségeket.Ha hatni akarsz a fiadra,szerettesd meg vele az állatokat,nálunk ez a fő érv.De úgy hogy ne legyen bűntudata!A lányomnak is mindig mondom,attól még nem rossz ember,ha néha eszik egy kis húsfélét.
VálaszTörlésÁgi!
VálaszTörlésIgen, némiképp megnyugtat, ha másoknál is olvasok hasonlólról!:-) És nem, nem képtelenség, hogy kevesebbet stresszeljek!:-) Sőt, valójában azt kell mondjam, a jelenlegi stresszem a 3 évvel ezelőttihez képest már kb. 70%!-kal csökkent!:-) Nem gondoltad volna, igaz?:-)))
Zsuzsa!
Tejfehérjés felvágottakat nem eszik alapból, mert teljes tejszármazékmentes diétán van már kb. 1 éve. Amúgy amikor tudok, igyekszem neki bio felvágottakat venni. Ám megdöbbenésemre, sajnos még azokban is van nitrites pác! Ez a húskészítés egyre távolabb áll tőlem, majd írok róla a következő részben...Köszi az együttérzést!:-)
Szamóca!
Azért ez ne tartson vissza a gyermekvállalástól!:-) A helyzet majd akkor úgyis adja magát, és ha "muszáj" megélnünk, úgyis kénytelenek leszünk végigmenni ezeken a stresszhelyzeteken... És hát azt írtam az Áginak is korábban, hogy 3 évvel ezelőtt nagyon-nagyon stresszelt ez a dolog! Sokat változtatott a helyzeten a 2. csemete megszületése.
Zsú!
Igen, szoktam neki venni bió felvágottat, de a mi környékünkön elég messzire menve is nehéz gyakran beszerezni... Neeem, a férjem nem sütne meg egy szelet húst sem...!:-)
A Kicsi nálunk is 10 hónaposan lett először náthás, és én is meg vagyok győződve róla, hogy nálunk pl. a vegánság, a tejtermékek mellőzése segített ebben...
Nálunk is a védőnő mindig megkérdezi: "eszik mindent?", és akkor én is büszkén válaszolom neki, persze, még a hüvelyeseket is, meg az összes gabonafélét!:-)))
Keriann!
:-))) Azért a fiú gyerekek se rosszak.:-))
Hát igen, a konfliktusmentesség egyik legjobb lehetősége, ha csendben van az ember...
LiliNortianyu!
A férjem már nagyon nem tolerálja, hogy nem főzök húst...
Egyszer írtad talán Reninél, hogy milyen "vicces", hogy azon senki nem akad fent, ha egy gyerek azért nem húsevő, mert nem szereti és kiköpködi, de ha bezzeg tudatosan nem adnak neki...! Az állatokat amúgy szereti nálunk a NAgy, és néha össze is rakta már magától a hús-állat dolgot, amin aztán eléggé megdöbbent. Meg elég sokszor forszírozza nálam is,h. miért nem eszem, meg hogy is van ez, sőt azt is mondogatja, ő nem húst, csak kolbészt eszik.:-)
Sziasztok!
VálaszTörlésElőször szólok hozzá a témához, de egy ideje már olvasgatlak benneteket. Most az indított az írásra, hogy teljesen hasonlóan alakultak a gyerkőceink étkezési szokásai, és én is rengeteget vádoltam magam és bizonytalankodtam.
Rólunk röviden: 10 és 7 évesek a gyerekek, a kicsi tejallergiás baba kora óta, húst sem eszik. (Az oviban néha evett, ha nem tudta elkerülni, de most a suliban már itthonról viszi az ebédet is.) A nagy 9 évig húsmentes volt, viszont bio tojást és tejtermékeket fogyaszt, mert annyira nem tudok neki mit adni a válogatása miatt. Egy éve megkóstolta a rántott csirkét a mamánál, azóta ha ott eszünk, mindig azt kér. Efelett már napirendre tértem, bár nem volt könnyű, én már 18 éve nem eszem húst (a férjem sem), és gyerekkoromban is utáltam. A nagyobb baj az, hogy 3 éves kora óta a nagy semmilyen zöldséget nem eszik, csak krémlevesben. A gyümölcsök közül is csak az alma, amit hajlandó megenni, ill. turmixolva még néhány. Biztos vagyok benne, hogy én rontottam el a dolgot, de nem tudom, hol. Azt gondoltam, ahogy nagyobb lesz, majd megoldódik a dolog, de nem.
Egyelőre ennyit szerettem volna írni, és örülök, hogy vannak "sorstársak" is. Igyekszem majd még jönni, nem csak a jó ötletekért és receptekért, hanem "beszélgetni" is.
Szia Siccike!
VálaszTörlésLe a kalappal a helytállásodért! Nagyon jó a téma, engem is megoszt: egyik felem azt mondja, hogy neveljem, tápláljam majd a gyerekemet minél tisztábban, másik pedig azt, hogy én is húsevőként nevelkedtem, mégis vegán lettem...
Nem hinném, hogy te szúrsz el dolgokat - bár a lazaság sokat segítene - és ezek nem visszafordíthatatlan folyamatok. Majd nagykorában belátja, hogy mi a helyes, és már tudatosan fog dönteni. Addig pedig marad az elfogadás, mert minél erőszakosabban adod neki a zöldséget, annál jobban ellenáll majd. Sok ismerősöm megy át ezen mostanság, és mindegyikük ezt meséli.
Emlékszem, hogy én 5 évvel ezelőttig szinte alig ettem gyümölcsöt-zöldséget, most pedig vegánként csak azt eszem. A zöldségek nagy részét utáltam, még a levesből is kidobtam a répát egyenként. Amikor a szüleimhez átmegyek és benézek a hűtőjükbe, akkor szembesülök azzal, hogy gyakorlatilag 23 évig szinte csak húst ettem: náluk két darab paprikán és egy paradicsomon kívül nincs nyers a hűtőben, és én is ezen nőttem fel.
Tehát szerintem nincs semmi veszve, az óriási dolog, hogy megteszed azt, ami tőled telik, még ilyen nehezített körülmények között is. Ennél több nem kell, mert az már csak görcsölés, szerintem.
Névtelen!:-)
VálaszTörlésHát, valóban sorstársaknak vagyunk mondhatóak ezek szerint... És a leginkább az a mondatod fogott meg, hogy azért kap tejterméket+tojást, mert a válogatása miatt nem tudod mit adj neki. Hát, lehet, hogy durván hangzik, de én meg valahogy így vagyok a hússal... Mivel nálunk a Nagy az allergiája miatt nem ehet tejterméket, a zöldséget, gyümölcsöt gyakorlatilag nem eszi ugye, ha húst sem kapna, mit adnék neki...? Bevallom, időnként fellélegzem, amikor benyúlhatok legalább valamilyen felvágottért a hűtőbe, mert különben tényleg nem tudom... A múltkor pl. allergiakivezetés kijött, hogy a tönkölybúzára, kukoricára is allergiás (megjegyzem, lehet benne valami). A kinez csak mondja, tartsunk 1 hónapos gabonamentes diétát! Haha, mondtam, na persze, és akkor böjtöltessem a gyerekem?! Merthogy akkor aztán tényleg nem tudnék mit adni neki! Természetesen nem csináltuk meg!
Norci!
Köszi!
Hát, bevallom, nagyon várom már a te bejegyzéseid a vegán babavárásról, majd aztán babatáplálásról,;-) mert te olyan tudatos vegán vagy (meg hát mondhatjuk az igazán 100%-osan vegán mintaképe:-), hogy tényleg hasznos lesz olvasni, te hogyan tudod majd megoldani ezeket a helyzeteket! Majd a következő bejegyzésemben írok róla, hogy nekem milyen lett a húskészítéssel való viszonyom, de szerintem ezt elég nehéz még a gyerek kedvéért is megvalósítani, ha valaki ennyire nem eszik már állati eredetűt... Nem beszélve arról, hogy azt feldolgozni, hogy a Kicsinek is mondjuk az eddig teljesen tiszta ki szervezetébe jusson majd egyszer csak hús... Remélem, ez nálunk minél később fog bekövetkezni, ha egyáltalán...