Hamis tiramisú (tojás -és tejmentes!) és a 2. blogszülinap

Bizony-bizony, immáron 2 év telt el azóta, hogy megszületett a Vegagyerek-blog első bejegyzése!:-) Sok minden történt azóta, ám ugyanakkor sok minden maradt változatlan is... Jó néhány olyan dolog maradt változatlan sajnos, amin viszont szívesen változtatnék, de egyelőre nem tudok...(pl. a Nagy allergiája..) Ismét aktuális lett egy újabb "Hol tart a családi vegaságunk(?)" bejegyzés is... Picurka hozzátáplálása kapcsán sokat vívódom mostanság ismét a gyerekvegaság kérdésen... Annak ellenére, hogy egyik oldalról pontosan érzem-tudom az általam kívánt utat, nem tudom mire jutok a megvalósítással...

Vegán tiramisú témakörében volt már egy korábbi próbálkozásom, de az a tofus változat, hogy is mondjam, nem igazán jött be a családnak... A piskótát helyettesítő alaptésztát viszont megtartottam belőle ez alkalommal is!

Ez a mostani egy grillpartira készült (egy jó kis barackos piskóta kíséretében), és nagyon finom lett (bár a férjem továbbra is sajnálkozott, hogy nem a régi jól bevált nyers tojásos tiramisú készült, amire már kb. 4 éve nem visz rá a lélek...)! Igazi sikert aratott minden húsevő körében, pillanatok alatt elfogyott és a gyerekek is szerették! Viszont olyannyira hamis, hogy szinte félek tiramisúnak szólítani:-), pedig az alapötletet egy olasz vegán blogról vettem kis módosításokkal. Az olasz forrás pedig jelen esetben is számomra autentikusnak tűnik...:-)

Mindenesetre jó kis hideg nyári desszert, a melegben oly kritikus nyers tojások veszélye nélkül!

A recept nyomtatható változata

Hamis tiramisúHozzávalók (4 főre):

Az alaptészta (a babapiskóta helyett):
200 ml víz
fahéjrúd
kardamom-mag
szegfűszeg
100 g mandula, finomra darálva
50 g dió, finomra darálva
150 g teljes kiőrlésű búzaliszt
3 ek. méz
1 tk. sütőpor
Aktualizált infó (2013. július):  vegán psikótára egy még jobban bevált, és még egyszerűbb recept EZ!

A vaníliakrémhez:

500 ml vaníliás szójatej (vagy rizstej, amibe beletesszük fél rúd vanília kikapart belsejét)
50 g nádcukor
1 ek. fehér tönkölyliszt
kb. 1,5-2 ek. kukoricakeményítő
1 kis darab (kb. 3 cm hosszú) bio citromhéj (fontos, hogy ne legyen túl nagy darab a citrom, mert különben túl karakteresen citromos lesz a krém)

gabonakávé bőségesen

karobpor a tetejére díszítésnek

A gabonakávét megfőzzük és lehűtjük (az arányokhoz a dobozon lévő javaslatokat szoktam használni). Én elég sok kávét készítek (kb. 2-3 csészényit), mert úgy szeretem, ha jól átázik a tésztaréteg és nem marad száraz.
A vizet a fahéjrúddal, kardamommal és szegfűszeggel felforraljuk és kb. 15 percig főzzük. A mandulát, a diót és a búzalisztet elkeverjük a mézzel és a sütőporral. A fűszeres vizet apránként beledolgozzuk. A tésztát egy kizsírozott tepsiben szétsimítjuk. Fontos, hogy a tepsi kétszer olyan nagy alapterületű legyen, mint az a forma, amiben tálalni készülünk a tiramisút, bár bevallom, ezalkalommal csak a tészta felét használtam fel, mert az is elegendő volt ehhez a krémmennyiséghez.
A tésztát 200 fokon kb. 20 perc alatt megsütjük és hagyjuk kihűlni.

A vaníliakrémhez összekeverjük egy kis lábasban a száraz hozzávalókat, majd kézi habverővel hozzáadjuk a szójatejet, és lassan felmelegítjük. Addig főzzük, amíg sűrű, pudingszerű krémet nem kapunk (figyelem, hűlés közben a keményítős krém tovább fog sűrűsödni!).

A kisült tésztát két részre vágjuk, és a felét a formába helyezzük, majd a gabonakávéval meglocsoljuk, a vaníliakrémet rákenjük. (Én most nem rétegeztem többszörösen, mert elég vastag lett a tésztám, de vékonyabb piskóta esetén próbálkozhatunk több réteggel.) A tiramisút ízlés szerint a karobporral egy finom szűrőn keresztül megszórjuk, majd tálalás előtt néhány órán keresztül a hűtőben pihentetjük.