Foszlós tönkölyperec

Ennek a receptnek az eredeti hagyományos verzióját Ízbolygónál találtam. Már jó ideje készültem perecet sütni, és mivel nála általában tutira mehet az ember, ezért gondoltam ezt a receptet veszem alapul, természetesen megreformálva.:-)

A felhasznált lisztnél a 70% teljes kiőrlésű + 30% fehér liszt megoldást választottam, ugyanis a bőven tízen fölüli kelt tésztás, majd kukába vándorlós próbálkozásaim után be kellett látnom, hogy az én családom NEM HAJLANDÓ MEGENNI a 100%-ban teljes kiőrlésű kelt tésztákat!:-(( Pedig volt köztük tényleg sok igazán finom! Én egyedül pedig nem bírtam a megsütött mennyiségekkel, így többnyire rámszáradt, ha nem fagyasztottam le időben... A 100% fehér lisztes verziót viszont azért nem vagyok hajlandó én felvállalni, mert sajnos továbbra is azt tapasztalom magamon, hogy él tovább a fehér liszt allergiám, ezért ha már csak kicsit is fehér lisztes valamit eszem, akkor rögtön kezdődik-folytatódik az orrdugulás, garatcsorgás stb.:-(

Nos, ez a recept szerintem nagyon tuti! Így ebben a formában is, de ha csak magamnak sütném, bevállalnám szerintem a 100% barna lisztet, vagy min. 30% zablisztet a fehér liszt helyett is. Frissen isteni foszlós, de még másnapra is puha maradt, csak egy kicsit szikkadt meg.

És a családom? Férjnek is nagyon ízlett, a Gyermek viszont továbbra is módjával fogyasztotta, csak valamivel megkenve ette...:-(

Ja, és a rászórt napraforgómag istenien megpirult, legközelebb főleg azzal szórnám!

Piknikre, svédasztalra is ideális! Reggelire, vagy vacsorára egy jó bögre rizstejjel, vagy növényi tejes gabona-cappuccinoval ugyancsak!:-)

Foszlós tönkölyperecHozzávalók (16 db kis perechez):

300 ml + 2-3 ek. rizstej (a teljes kiőrlésű liszt miatt több folyadék kell)

25 g friss élesztő

1 tk. nádcukor

380 g teljes kiőrlésű tönkölyliszt

120 g bio fehér liszt (vagy durumliszt, vagy zabliszt)

1 ek. nádcukor

1 csapott ek. só

2 ek. napraforgó olaj, vagy 2 ek. kókuszzsír

növényi tej + magok a tetejére

A langyos tejben felfuttatjuk az élesztőt a tk. nádcukorral. Közben elkeverjük a lisztet a sóval, cukorral, majd hozzáadjuk az olajat és az élesztős tejet. Jól összedolgozzuk, kicsit dagasztgatjuk. 50 fokra előmelegített sütőben 1 órán át kelesztjük. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, a sütő aljára teszünk egy vízzel megtöltött magas falú tepsit, hogy sütés közben ez a plusz párolgás is segítse a tésztát, hogy ne száradjon ki (én minden kelt tésztát így sütök).

Kivéve a tálból újra átgyúrjuk a tésztát, 16 darabra osztjuk, és egyenként kb. 1cm-es átmérőjű rudakat sodorva belőle pereceket formázunk (én vastagabb átmérőre hagytam, hogy még foszlósabb-puhább legyen).

A pereceket sütőpapíros tepsire tesszük, növényi tejjel megkenjük a tetejüket és megszórjuk magokkal.

Betolva az előmelegített sütőbe, kb. 20 perc alatt készre sütjük.

Elkészült a RECEPTTÁR!

Sokáig tartott, de remélem megérte!

Jubilálva, pontosan 200 recept került fel az elmúlt 1,5 év terméseként a RECEPTTÁRBA, kategorizálva, és betűrendben.

Amíg visszatérek az igazi főzéshez, mazsolázgassatok belőle!:-)

Jó böngészést!

Allergiajelentés 2009/2. - Iszonyúúúúú!!!

Hát, megyünk tovább az egyre rosszabb úton....:-(((

Az allergiahelyzet a 3 évesemnél borzasztó az elmúlt két hétben.... Az allergiavizsgálat kihozta ugyebár egyik legfőbb allergénnek nála a nyírfát, és most szembesültünk vele, hogy a szomszéd kertjéből hozzánk áthajló közel 10 méter magas hatalmas fa nyír...! Megvilágosodtunk, miért volt már 3 hónaposan is márciustól dagadt szem, kötőhártya gyulladás, köhögés, egyebek... Majd 1 évesen, 2 évesen, és most 3 évesen már totál...!

Rendkívül heves allergiarohamok, amikor is könnyező, égő, viszkető szem - a gyerek ordít, a szeme bedagad pillanatok alatt annyira, hogy alig lát ki, az arca szintúgy. Az orra ömlik, viszket és fáj - a gyerek ismét csak ordít a kínoktól. A sok orrdörzsöléstől az orra vérzik, kívül-belül sebes, az orrnyálkahártyája pedig így két hét utánra annyira bedagadt, hogy éjszakára viszont totál vattaszerű orrdugulás. Az elmúlt éjszaka pl. csak Picurka aludt, a család többi tajga mind fent voltunk, mert hiába orrcsepp, gőzölés, orrfújás, homeopátiás bogyók, semmi, a 3 évesünk egész éjjel ordított, hogy nem kap levegőt, és ököllel verte a falat az ágya mellett kínjában. Iszonyúúúúúúúú! Hozzá persze ezek után nem csoda, hogy borzasztóan ingerlékeny, semmi nem köti le, agresszív és türelmetlen.

Éppen mostanság voltunk a Torbenkova doktornőnél is homeós kontrollon, és mire beértünk nála is a rendelőbe, olyan allergiás rohama volt Babócának, hogy ott helyben nagy dózisú gyógyszert kellett rögtön benyomni neki. Azóta is mindenhova úgy járunk, hogy a gyógyszer állandóan a zsebben...:-( A doktornő megmondta, nem tudja mi az alkati szere, próbálkozunk tovább...

Csakhogy ez már nem a próbálkozás ideje... Megtettük 1,5 évig! Miután hazajöttünk tőle, rögtön kiváltottuk az allergológián felírt gyógyszert. Csakhogy sajnos most az sem hat!!!

Néhány nap után fel is hívtam a doktornőt, hogy iszonyú állapotban van a gyerek, és már ő is válaszolta, azt kell mondja, váltsuk ki a felírt allergia-gyógyszert. Hát ja, megtettük...

Tegnap óta pedig betársult mindezek mellé a görcsös-öklendezős köhögés is...

Mindig is a tavasz volt a kedvenc évszakom. EDDIG.... Sose gondoltam volna, hogy az fog egyre jobban stresszelni, ahogy egyre több virág nyílik...:-((( Játszótérre is úgy megyünk -ha egyáltalán megyünk, mert mindegyik orvostól azt a tanácsot kapjuk, tartózkodjunk minél többet zárt térben... -, hogy odaérkezve körbenézek van-e nyírfa, majd szedelődzködünk is máshova, mert különben tudom, hogy 10 perc múlva úgyis magunktól menekülünk (tettünk próbát, és sajnos tényleg így volt...:-((((

És ami borzasztóan elkeserít, az az, hogy ennyi mindent megtettünk az elmúlt 1,5 évben, egész télen arra készültünk, hogy erősödjön a gyerek az allergiaszezonra (oltáskivezetés, homeopátiás kezelés, diéta, légtisztítót vettünk, sólámpa, szellemgyógyász, kinez stbstbstb) és nem hogy jobban, hanem sokkal rosszabbul van...:-((((
Ma van a szülinapom, amit nagyon szerettem is mindig, de ma nagyon szomorú vagyok.:-((
Ja, és a héten felhívott a szellemgyógyász is, hogy be kell fejeznie Babóca gyógyítását, mert nincs rá többé engedélye "fentről", nekünk szülőknek kell megoldanunk......
Most holnap megyünk talmasszőrhöz, és úgy tűnik a biorezonanciát is kipróbáljuk.

Mindezek után sajnos ebben az időszakban nem a konyhámban kreatívkodás, hanem a konyhában túlélés a cél, így újabb receptekkel mostanság nem igazán tudok jelentkezni....:-((

A történet itt folytatódik...

Akiket érdekel az abruzzói Anna életének további alakulása, az ITT olvashat róla!
Nem tudom menyi időm, energiám lesz a fordításra, most egyelőre elkezdtem...

Ahol táncol a föld ...

Sokat gondolkodtam azon, megírjam-e ezt a bejegyzést, mert egyáltalán nem gasztrós, nem is igazán gyerekes, és főleg nem vegás téma... Viszont napok óta nagyon foglalkoztat és mélyen megérintett... És mivel ez a blog tartalmilag nem titkoltan az olvasóim érdeklődése szerint is alakul, ugyanakkor mégis csak én írom, így most önző módon a saját gondolatkörömből (illetve egészen pontosan máséból) is merítek...

És a "történet"....

2009. április 6-án hajnalban egy igen erőteljes földrengés rázta meg az olaszországi L'Aquila körzetét. Ezt valószínűleg többen (meg)hallottuk a híradásokból. Egy hét leforgása alatt az áldozatok száma a 300 fölé emelkedett. Néhány napja pedig egy olasz oldalon a nevek, születési dátumok is olvashatóak. Sok a gyerek! :-((( Nem egy a csecsemő!:-((( Többen az én gyerekeimmel egyidősek, a legkisebb három hónapos. Több családból a gyerekek életüket vesztették, a szülők életben maradtak (van olyan család, ahol 4 gyerek ment el '92 és 2002 közötti születésűek, a szülők mindketten életben maradtak...). Vagy az egyik szülő ment el a gyerekkel, a másik itt maradt egyedül....

A fedél nélkül maradtak száma közel 40.000! Közülök a többség, közel 30.000 most hajléktalan-táborokban él, sátrakban. Nem tudják meddig... Hatalmas szám!

És van egy nő, Anna, aki hihetetlen erővel, harciassággal, kitartással igyekszik segíteni a rászorulóknak, ahogyan tette ezt már eddig is korábban. Pedig ő is mindent elvesztett!

Anna blogot írt már jó ideje, ám most a blogja talán a leglátogatottabb olasz blogok közé került az elmúlt héten, mert "élőben" tudósít arról, mi zajlik most L'Aquliában. És nagyon megrendítő!

Aki tud olaszul, azok számára a blog elérhetősége: http://miskappa.blogspot.com/

És igen, tudom, hogy a világon sok helyen találunk sajnos ehhez hasonló élettörténeteket, sorsokat, elvesztett életeket, de én MOST ITT ERRŐL szerettem volna írni nektek...!

Íme néhány bejegyzés az elmúlt hétről Anna blogjából azoknak, akik nem tudnak olaszul (ezúttal az én fordításomban):

Ez a márciusi bejegyzés még jóval a mindent elsöprő földrengés előtt íródott, szinte nostradamusi sugallattal...

"2009. március 31/ kedd

Már három hónapja, hogy L'Aquilaban reng a föld. Közel 300 rengés. Tegnap 15.58h-kor volt egy nagyon erős. Pánik az egész városban. Ezt követően négy másik, ugyancsak igen erős rengés. És ma reggel nyolckor megint egy. Én az autóban aludtam. Nagyon félek. Viszlát mihamarabb! Legalábbis remélem...

2009. április 1./ szerda

Köszönöm mindenkinek az érdeklődést! Jól vagyok, a házunk megrepedt néhány helyen, de szerintem nem veszélyes. Mindenesetre mielőtt visszamennénk, és visszatérne az életünk a normális kerékvágásba, a statikusok visszajelzésére várunk, akik felülvizsgálják a történelmi belváros épületeit. Közben továbbra is érzünk kisebb rengéseket. Reméljük, hogy mihamarabb vége lesz, mert eléggé idegesítő.

2009. április 2./ csütörtök

Hát igen, még mindig táncol a föld... A hétvégi házunk a hegyekben épségben van, ott nem volt földrengés. A polgárőrség lakhatónak minősítette a l'Aqulia-i házunk. Én azonban itt maradok a hegyekben. Még ha nem is olyan kényelmes, de el lehet lenni. Talán vasárnap este visszamegyek én is l'Aquilába. Talán...

(...)
Anna és férje az előérzetükre hagyatkoztak, és nem mentek vissza a városba vasárnap este. Így életben maradtak...!

2009. április 6./ hétfő - a földrengés napja
Üdv Mindenkinek!
Jól vagyok, ne aggódjatok! A földrengés elpusztított sok házat, de mi jól vagyunk. Most nincsen számítógépem, de amint tudok, újra jelentkezem.
Csókollak Benneteket: Anna

2009. április 7./ kedd
L'Aquila nincs többé!
Itt vagyok újra.
A helyzet tragikus. Elmondhatatlanul!
Én és a családom elvesztettünk mindent: a házunk, a munkánk, az eddigi életünk, a gyökereink! MINDENT! Mégis, amit szeretnék a világba kiáltani az az a düh, amit azért érzünk, mert egyedül hagytak minket. Gyakorlatilag tudatosan a halálba küldtek minket abbruzzóiakat. Már hónapok és hónapok teltek el, hogy éreztük a rengéseket, és mégsem beszélt róluk senki! Egy újság sem, egyik tv-híradó sem. SENKI. SENKI. SENKI. Nem készült semmilyen vészterv. A halálba küldtek minket. Ki kellett volna telepíteniük mindenkit. Amikor i.sz. 700-ban történt itt földrengés, ugyanilyen időközönként előzték meg rengések. Ugyanígy kezdődött. Minket mégis mindenki biztosított arról, hogy nem történhet bajunk. Ezúton feljelentem Cialente-t, azt a hülye polgármestert! És a megyei önkormányzat vezetőjét, Stefania Pezzopane-t. És az összes hatóságot.

L'Aquila nincs többbé! Elpusztult! És mi mindannyian vele együtt pusztultunk.

Aki a városba érkezik, az nem tud többé tájékozódni. A férjem ma reggelt bement a városba. Majd visszajött a menekülttáborba. Nem volt magánál. Még a nevét sem tudta.

Én magamnál vagyok. Mind igaz, amit nektek mesélek!

2009. április 9./ csütörtök

Már nem tudom elolvasni a sok hozzászólást. Nincs időm.

A blog írója, Miss Kappa mögött valós személy áll: Anna Pacifica Colasacco vagyok. L'Aquilaban születtem 1956. július 22-én és ott éltem 2009. április 6-ig. Nem vagyok névtelen, és soha nem is voltam az.

A földrengés előtti éjszaka, a 23.30-kor érzett rengésnél, legalább akkor riadót kellett volna fújni. Ahelyett, hogy azt mondják be, nem itt, hanem Forlí-ban észlelték a rengést. Mi pedig, megzavarodva a médiákban tapasztalt síri csendtől, otthon maradtunk. És meghaltunk. Azok is meghaltak, akik életben maradtak.... A hatóságok közben kezdettől fogva igyekeznek elfedni az igazságot a valós történetről. ...

Én most az autómban lakom. Nem akarom elhagyni a szülőföldem!"

A nyaralás

Megj.: Ezt a bejegyzését Anna, az olasz miniszterelnök Berlusconi azon újságírók előtt tett nyilatkozatára reagálva tette, miszerint a menekülttáborok olyan jól felszereltek, az ott élők olyan jól ellátottak, van ennivalójuk, ágyuk, tisztálkodási lehetőségük, hogy valójában felfoghatják úgyis, a jelenlegi állapot valójában egy hétvégi kempingezés.... Mond ilyet normális ember???? Szerintem nem!

"Itt vagyok barátaim. Itt a kempingező barátnőtök beszél. Nagyon kellemes tapasztalat ez a kempingezés, ismét fiatalnak érzem magam. Igazán szórakoztató a romok közt élni. Olyan eredeti. Aztán néha, gyakran, még táncolunk is. Anélkül, hogy mozgatnánk a lábunk. Még el se fáradunk. Az aláfestő zenét pedig a többi kempingező jajveszékelése és sírása adja. Néhányak eltorzult arca pedig biztosítja a szokatlan korográfiát. És aztán azért is jó, mert kikerültél abból a mókuskerékből, hogy arra kellene gondolnod, ha vége a kempingezésnek, ismét vissza kell térned a házimunkák napi rutinjához. Már nem kell beágyazni, nem kell elindítani a mosógépet, nem kell mosogatni. Nincsenek gondjaink. A problémát a gyökereknél fogva szüntettük meg. Egyértelmű, hogy az optimizmusunk abból ered, tudjuk, a kempingben töltött nyaralás nagyon hosszú lesz. Nagyon hossszú. Évekig fog tartani.. És úgy gondoljátok talán, hogy rossz nekünk, mert nincs többé munkánk? Ugyan már, végre szabadok vagyunk. Minden nap késő reggelig alhatunk. Délutánonként pedig nagy sétákat tehetünk. Természetesen a sátortáborok között. Én most egy házban tartózkodom, néhány órára fedél van a fejem fölött. De ki akarok menni. Nagyon félek, hogy rám eshet a tető... Még akkor is, ha valójában 100 kilométerre vagyok a földrengés epicentrumától. Itt lassú táncot járunk. Ott, az én hegyeim között kemény rock zenére táncolnak. Holnap visszatérünk oda a férjemmel.

Köszönjük az együttérzéseteket!

2009. április 13.

Barátaim, itt vagyok. Éjszaka van, és itt vagyok a Monticchio Garden-i táborban. Nem sátorban töltöm az éjszakát. Ma éjszakára elfogytak a helyek. Szerencsések vagyunk, megmentettük a kényelmes kis autónkat. Kaptunk takarókat, vastag kabátokat, egy mosdótálat és vizet. Szakad az eső, de a mi kis lakhelyünk meleg. És a szülőföldemen vagyok legalább. A férjem mellettem van. Nekem elegendő az, amim van....."

Ennyit Anna naplójából L'Aquilaból. Anna még arról adott hírt ma, hogy elkezdte a táborok lakói számára a segélyszervezést.

Folytatás itt: http://miskappa.blogspot.com/

És képek:

L'Aquila egykoron

L'Aquila a földrengés után

Strand torta:-)

Most mondhatnám, hogy ez a torta azért készült, hogy a jelenlegi lélekállapotom tükrözze, miszerint mutatja, hol szeretném nagyon tölteni az időm, de nagyon...!:-) De nem, valójában Nagyfiúnk névnapjára készítettem/tük részben közösen (lehet, hogy akkor igazából ő szeretne strandra menni...?:-) na, az nagyon lehet!:-))

Szóval, a történet ott kezdődött, hogy néhány évvel ezelőtt megvettem a Bulitorták c. nagyon jópofa kis könyvecskét, melyet nemrégiben felfedezett az én Gyermekem, és gyakorlatilag egyik kedvenc lapozgatós könyvecskéjévé vált.:-) Szépen ki is választotta belőle a rendeléseit, melyek közül az 'über'első ez lett.:-)
A gyártási folyamat egyik legnehezebb része a csokikagylók előállítása, vagyis inkább megszervezése volt. Az eredeti tortán ugyanis a kagyló alakú, nagyon finom, de tejcsokis belga pranilék díszelegtek. Kitaláltam, hogy ezt akkor előállítom majd étcsokibl. Na de honnan szerezzek ilyen formát? Egy kedves proficsokis blogtárs javasolta, hogy kötséghatékony megoldásként megpróbálhatnám a gipszkiöntő formák alkalmazását. Még egyszer hálás köszönet az ötletért! A megfelelő forma megtalálása sem volt egyszerű, de végül a Teszveszen ráleltem!

Eztán következett a megfelelő csoki beszerzése, ami ismét nem volt egyszerű, mert a boltokban kapható étcsokikra (még a 2.000 Ft/ táblásra is, mely nem mintha szóba jöhetett volna...) rá van írva, nyomokban tartalmaz tejszármazékokat! Nem volt mit tenni, jobb híján ezek közül bevállaltam egy középkategóriásat... (tudom, hogy létezik vegán étcsoki és karobos csoki is, d emost nem jártam olyan helyen)

A torta maga valójában egy tojásmentes piskótaalap, megkenve egy isteni finom vaníliakrémmel - mely az eddigi legfinomabb vaníliakrém alkotásom, és noha vaníliás szójatej alapú, a szójás utóíznek nyoma sincs benne a belefőzött citromhéj miatt!), a tetején egy kis vaníliás cukormáz (na jó, ez nem a legegészségesebb, de gyerekfavoritos:-), megszórva kókuszreszelékkel.

És milyen volt a fogadtatás? A dizájn csúcssiker volt!:-) Babócának annyira tetszett, hogy 2 napig úton-útfélen -értsd szó szerint, még az utcán is:-)) -, mindenkinek azt mesélte, hogy milyen frankó strandtortát kapott.:-) Az íze? Hát azzal első nap valahogy nem akart nagyon megbarátkozni, csak a megfejelésként még rákönyörgött szójatejszínhabot ette le, a többiből nem evett.:-( Elég szomorú is voltam...:-(( Aztán másnap mégis két nagyobb szeletet is bevágott belőle!:-) Ki érti a gyerekeket?:-))

Nekem egyébként a piskóta tésztája elég tömény volt (asszem a gyermeknek is ez lehetett a baja vele elsőre), ezért a krémet legközelebb két rétegben kenném rá, mert az elkészített mennyiségből ki is telik rá. Második napra tényleg finomabb volt az egész összhatás, ezért bátran elkészíthető előző nap is!

Strandtorta
Hozzávalók (egy 25 cm hosszú őzgerincformához):
A piskóta tésztához:
400 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
100 g fehér tönkölyliszt (én most 50-50%-ban használtam a teljes kiőrlésű és fehér lisztet)
100 g nádcukor
1 ek. szódabikarbóna
500 ml víz
100 g olaj

A vaníliakrémhez:500 ml vaníliás szójatej (vagy rizstej, amibe beletesszük fél ród vanília kikapart belsejét)
50 g nádcukor
1 ek. fehér tönkölyliszt
kb. 1,5-2 ek. kukoricakeményítő
1 kis darab (kb. 3 cm hosszú) bio citromhéj (fontos, hogy ne legyen túl nagy darab a citrom, mert különben túl karakteresen citromos lesz a krém

A cukormázhoz:
kb. 1/2 csésze nádporcukor
kis növényi tej

A csokikagylókhoz:
kb. 100-150 g étcsoki

A torta tetejére:
kókuszreszelék

koktél-ernyők

A munkát a csokikagylók öntésével kezdjük. Vízgőz fölött felolvasztjuk a darabokra tört csokit, majd beletöltjük a formába, és hagyjuk kihűlni. Amikor teljesen megdermedt a csoki, óvatosan kinyomkodjuk a formából a kész kagylókat (nekem kicsit elszíneződtek:-(.

A piskótához a hozzávalókat habverővel könnyű tésztává keverjük, kikent, lisztezett őzgerincformába öntjük, és előmelegített sütőben 180 fokon 35-45 percig sütjük.

A vaníliakrémhez összekeverjük egy kis lábasban a száraz hozzávalókat, majd kézi habverővel hozzáadjuk a szójatejet, és lassan felmelegítjük. Addig főzzük, amíg sűrű, pudingszerű krémet nem kapunk.

A kihűlt piskótát két - három részre vágjuk, megtöltjük a krémmel.

A mázhoz a porcukrot annyi növényi tejjel keverjük el, hogy jól kenhető, inkább folyékony mázat kapjunk. Rákenjük a torta tetejére. Megjegyzés: mivel ez a máz gyakorlatilag azért kell, hogy a strandhomokot formázó kókuszreszelék megtapadjon, ezért szerintem egy vékony réteg mézzel, vagy agave sziruppal is helyettesíthető.

Megszórjuk a tortát a kókuszreszelékkel és a kagylókkal, ernyőkkel díszítjük.

Forrás: piskóta - Napfényes Alapítvány: Sütemények

Narancsos-kókuszos afrikai palacsinta

A palacsinta nálunk gyakori vendég! Ezt valószínűleg több kisgyerekes család is kijelentheti magáról.:-) Ugyanakkor éppen abból adódóan, hogy gyakran készül, egy idő után igen meglehet unni a szokásos töltelék-variációkat. Ez a narancsos-kókuszos-karobos megoldás vaníliaöntettel nekem nagyon bejött! A család többi tagja először bizalmatlanul fogadta, de aztán kezdeti bizonytalanságukra reagáló szúrós tekintetű mondatomra, hogy "talán nem ííízlik?!", gyorsan rájöttek, hogy de ez bizony tényleg finom!:-)) A csemete is bőven tolta befelé.:-)

Vigyázat, nagyon ütős a fajsúlyát, kalóriáját illetően, fogyókúrázóknak nem feltétlenül ajánlom!:-)

P.s.: ja, a palacsinta a heti egy családi fehér lisztes választhatóság jegyében (ami ált. vagy a pizza, de az is max. 50%-ban, vagy a palacsinta) most fehér tönkölylisztből készült.

Teljes kiőrlésű palacsintatészta receptem ITT!

Narancsos-kókuszos afrikai palacsinta
Hozzávalók:
Palacsintatésztához (kb. 10 darab)
400 g fehér tönkölyliszt
300 ml rizstej
300-400 ml víz (lehet szénsavas is) - nekem kellet még némi vizet közben hozzáadnom
1-2 csipetnyi kurkuma
100 ml olaj
1-2 csipet tengeri só
olaj a sütéshez

A töltelékhez ( az összetevők aránya ízlés szerinti):
kókuszreszelék
karobpor
méz
reszelt (bio)narancshéj - ennek a mennyiségével csínján bánjunk, mert könnyen túl karakteres lesz tőle a töltelék, ami nem feltétlenül nyeri el mindenki tetszését!

A vaníliaöntethez:
én most szimplán egy bio vaníliás pudingport (pl. DM Alnatura) használtam fel, és abból készítettem egy hígabb öntetet (több tej hozzáadásával), plusz egy csipet kurkumával, hogy szebb sárga színe legyen. A házi készítésű vaníliapudinghoz tipp Katánál ITT!

A tésztához a hozzávalókat összekeverjük és palacsintákat sütünk belőle, a narancsos-kókuszos-karobos keverékkel megtöltjük, és a vaníliamártással leöntjük.:-)

Forrás: palacsintatészta alapötlet -Napfényes Alapítvány: Sütemények; töltelék alapötlet - Fakanál Magazin 2008/11.