Hát, úgy tűnik, már kijelenthetjük, hogy túl vagyunk egy brutális betegségen, és ezzel együtt brutál két héten... és már a felépülés időszakát éljük...
Vírusos afta, azaz szájfekély... Ez egy cseppfertőzéssel terjedő, a herpesz vírus által okozott betegség, amit gyakorlatilag bárhol elkaphat a gyerek, pl. játszótéren tapogatja a mászókát, játszóházban a játékokat, aztán utána a szájába veszi a kezét.
Korábban csak hallomásból ismertem, és egy szimpla bőrbetegségnek gondoltam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy azt mondom egyszer, inkább 1 hét hányás-hasmenés, mint aftábó két hét! Gyerekkoromban nekem is többször volt egy-egy ilyen hólyag a szám belső oldalán, de nem tudtam a mai napig, hogy ez az afta...
Babóca közel 1,5 hétig küzdött 40 fok közeli lázzal, majd jöttek hozzá a hólyagok. Először a száján, aztán az ínyén, nyelvén, torkában, mindenütt a szájüregben. A hólyagoktól olyan szörnyű fájdalmai voltak, hogy se enni, se enni nem tudott egy hétig, és csak akkor tudott éppen létezni, amíg éppen hatott a fájdalomcsippalító hatása. Érzékeltetésképp - a Cataflam gyerek-cseppjeit kapta, amit viszont naponta max. 3x lehetett adni, és amikor kiment a hatása, órákon keresztül ordított Szegénykém a fájdalomtól, hogy "Anya, Apa annyira fáj a torkom, annyira fáj a szám!", és mi nem tudtunk semmit tenni...:-(((( Aztán többnyire a kimerültségtől álomba zuhant, de a 2 hét során ált. a legtöbbször 40-50 perc volt, amit egyfolytában tudott aludni. A hólyagok aztán fekélyesedni kezdtek, és ahogy szakadtak fel, folyamatosan vérzett, vagy ömlött a vér a szájából... A hangszálai is tele lettek sebekkel, úgyhogy teljesen berekedt, beszédhangja is alig volt (az még 2 hét után se jött vissza, úgyhogy már levegőben lóg egy gégészeti kivizsgálás...:-( A gyógyszereket sem volt hajlandó 1.5 nap után bevenni, úgyhogy a homeopátiához fordultunk, amit valójában születése óta alkalmazunk nála, de nagyobb betegségeknél igazán sose hozott nagy javulást a tapasztalatok szerint. Most viszont átütő sikert arattunk! Már a 2. nap, hogy nagy nehezen beadagoltuk neki, rohamosan javulni kezdett az állapota, és a 3-4. nap már enni is tudott. Merthogy addig csak fogyott és fogyott szegénykém...:-((( Pedig annyira éhes volt, kérte is mindig a kaját, de nem tudott semmit se lenyelni. Egy idő után már a nyálát se, olyan fájdalmai voltak!
Végkifejletként kötőhártyagyulladás is kialakult, az még mindig nem múlt el teljesen.
Amikor a 2 hét után az apjával sétálni mentek, és lelkesen jöttek haza, hogy kapott és evett pogácsát, elsírtam magam... Tökre nem érdekelt, hogy mennyire egészségtelen, csak egyszerűen örültem neki, hogy végre tud enni!
Szóval, brutál volt mindegyikőnknek, totál kikészültünk családilag, de hát ő persze a legnagyobb hős, mert mindemellett még így is baromi hősiesen tűrte a dolgokat!
Közel 1 kilót fogyott, de most már visszatért a "jókisfiús":-) énje, eszik is, mint a gép, úgyhogy éppen hízókúrát tartunk, hogy minél hamarabb erőre kapjon, mert azért még gyenguska a Drágám!
Ma pl. megtaláltuk az eddigi legsikeresebb krémes, tojásmentes csokimuffinunkat, ami jó kalóriadús, de ez most nála kivételes előnyt élvez, és reggel óta már hármat bevágott belőle. Igyekszem a receptjét is feltenni hamarosan!:-)
