Merre vagyok, hova tűntem?:)

Az utóbbi hetekben leginkább magam alatt...

Na, jó, ne túlozzunk, sőt!:-)

Történt ugyanis, hogy nemrégiben bejelentkezett Kisbolygó, aki Pocaklakóként jelenleg a 10. hétben leledzik, és szeptember 30. környékén készül majd megszületni!:-) Túl vagyunk az első ultrahangon, szívhang rendben, kezek és lábak fejlődőben!:-)

Ez a hír kétség kívül nagyon pozitív része!:)

A másik része, hogy az elmúlt 4 hétben egymást váltogatják a "most aludjak-e rögtön" és a "menjek-e hányni azonnal?" - állapotok...

Utóbbi készül kiütéssel nyerni... Bár a wc-kagylót még nem fogtam, de már többször voltam olybéli állapotban, hogy azt mondtam magamban, lehet, már az is jobb lenne... Azzal szemben, hogy Babócánál anno 3 évvel ezelőtt még csak egy futó hányinger sem környékezett meg a 9 hónap alatt, ezt most némiképp igencsak nem jól viselem...
Jó, tudom, lehetne ennél sokkal rosszabb is a környezetemben (a húgom 2 hónappal van előttem a terhességben:-), és több mint 10 héten keresztül hányt naponta többször), de hát ugye mindenkinek a magáé a legnagyobb...:-)

Az émelygések eddig csak 1-2 órára korlátozódtak, és főként akkorra, ha éhes voltam (na, ezt se értettem korábban, ha olvastam valahol), most már viszont evés előtt, után, éjszaka, és úgy ált. a nap kb. min. 10-15 órájában.:-(

Ezen állapotot pedig jelentősen fokozzák azon tények, ha:

- kinyitom a hűtőt,
- evéshez készül a család,

- főzni kellene valamit (brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr),

- ránézek a szakácskönyveimre,

- és gasztrooldalakat látogatok a neten...:)

Nos, hát ezen fenti tényezők összességéből fakad az, hogy noha főzőcskéztem kevéskét az elmúlt hetekben, azonban vagy energiám nem volt feltenni a recepteket, vagy kapásból elkapott a hányinger, amint ránéztem a letöltött fotókra.:-(
Eddig sikerült 3 kilót fogyni (ami azért nem látványos, mert volt miből leadni:-), és hát elkezdtem áttérni az úgymond egészségtelen kajákra... Rá sem bírok nézni a teljes kiőrlésű gabonákra, kenyerekre, tofu és társaira, valamint hüvelyesekre, és 2. hónapja egyáltalán nem kívánom az édességet. Ehelyett eszem a fehér kenyeret vajjal (köszi a tippet, Noémi!:-), egyre jobban kívánom a nyers zöldségeket, egyre többször kívánom a tejtermékeket, konkrétan sajtot, túrót -, ami ugye nagy dilemma Babóca tejérzékenysége miatt, mert csak stikában tudom enni -, és hát 1 év után elkezdtem kívánni a halat. A minap pl. bevágtam egy mini olajos tonhalat és egész jólesett...:-) Meg a nagyon egyszerű ételeket...

Úgy általában véve azonban a nap legnagyobb részében nem igen kívánok semmit, és rá sem bírok nézni semmire... Sose gondoltam volna, hogy pont a terhesség alatt lesz ilyen tartós időszaka az életemnek, amikor nem tudok enni...

No, miután ezt jól kitárgyaltam magamban:-), nagyon köszönöm a sok-sok érdeklődő e-mailt, akik hosszabb elmaradásom okát kutatták, igazán jólesett!
És elnézést az elmaradt mailes válaszokért, ígérem, igyekszem majd mindenkinek lassan-lassan pótolni, remélve, hogy nem tart már túl sok ideig ez az émelygős időszak!

Amint pedig újra erőre kapok, folytatódnak a receptek, és megnyitom természetesen a 'Vega kismama' rovatot is, hasznos infókkal!:-)