Nos, ez ismét egy olyan süti, ami szerintem, nagyon finom lett!:-) Eredetileg Babócával együtt sütve neki szántam volna uzsonnasütinek, de amikor elkészült, belekóstolás után kiköpködte, mondván "molyzsás" azaz morzsás, és innentől kezdve nem is volt hajlandó többet enni belőle...:-(( Apa belekóstolt, majd "Aha, tényleg jó, de tudod, hogy én valójában nem nagyon szeretem a kekszeket...". Így aztán az egész dobozzal megint rám maradt... Még jó, hogy csak 12 darab lett belőle, mert még így is egy hétig majszolgathattam... (viszont az eltarthatósága úgy 2 nap, mert utána eléggé kiszárad. Az első 2 nap viszont nagyon finom omlós!). Csoda, hogy lassan fogyókúráznom kell?:-) Pedig a zöldcitrom és kókusz együtt nagyon finom! A recept 'Dreena Burton: Vive le Vegan!' c. családi szakácskönyvéből való.
Zöldcitromos-kókuszos keksz
Hozzávalók (10-12 darab nagyobb méretű kekszhez):
1 csésze = 2,5 dl
1/4 csésze kókuszreszelék
1/4 csésze + 2 ek. finomítatlan cukor
1-1,5 tk. reszelt zöldcitrom (lime) héj
1/4 tk. tengeri só
1,25 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk. foszfátmentes sütőpor
1 tk. szódabikarbóna
1/3 csésze juharszirup (vagy méz)
2,5 ek. frissen facsart zöldcitrom (lime)-lé
1 tk. vaníliakivonat (vagy őrölt vaníliarúd)
1/4-1/2 tk. kókuszkivonat (én ezt elhagytam)
1/4 csésze hidegen sajtolt repceolaj (akkor épp napraforgóolajjal csináltam)
Melegítsük elő a sütőt 175 fokra. Egy tálban keverjük össze a kókuszt, a cukrot, a citromhéjat, a sót, majd szitáljuk bele a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát. Az egészet jól vegyítsük el. Egy másik tálban keverjük jól össze a juharszirupot a citromlével, a vaníliával, a kókuszkivonattal, és a repceolajjal. A lisztes keverékhez adjuk hozzá az olajosat, és jól kavargassuk el. Egy sütőpapírral kibélelt tepsire tegyünk evőkanálnyi masszahalmokat és lapogassuk el kicsit. Süssük 11 percig, amíg enyhén aranysárga lesz a teteje (ha sokkal tovább sütjük, kiszárad a belseje). Hagyjuk hűlni még 1 percig a tepsiben (hogy ne száradjon ki), majd egy lapát segítségével tegyük át sütőrácsra.
Jót mosolyogtam ezen! Nálunk is rengetegszer van, hogy nekiállok valami nagyon finomnak, hogy elkápráztassam a csapatot, aztán valamiért nem ízlik a gyerkőcöknek. Nekem persze igen. :) Na sebaj, legalább együtt kerekedünk ezek szerint. :)
VálaszTörlésAnyamanya!
VálaszTörlésNe is mond! Nálunk a gyerek mellé szegődik még apa is, ők ketten teljesen össze vannak fonódva! Így ha apának nem, a gyereknek se. Még szerencse, hogy fordítva azért ritkábban van.:-)
Megcsináltam, finom, köszönöm :)
VálaszTörlés