Január 6. Vízkereszt napja, amiután kezdetét veszi a Farsang időszaka egészen Húshagyó keddig (idén február 5.)! A báli szezon, a Velencei Karnevál (január 25. - február 5.), és az újabb alkalmi étkek időszaka. Római éveim alatt január 6-án örömmel vetettem bele magam a Piazza Navona jelmezes forgatagába, hiszen az olasz gyerekekhez ezen a napon érkezik a 'La Befana', egy öreg boszorkányos anyóka, aki sok-sok ajándékot hoz. Olaszországban nem igazán ünneplik a december 6. Mikulását (csak néhol), Karácsonykor is kapnak ajándékokat, de a Befana az, aki a legnagyobb bőséget hozza a csemetéknek.:-)
Karácsony táján mindenhol bőséggel fogyasztják a Panettonet (olasz gyümölcskenyér) és a Pandorot (a vastagon porcukros olasz kuglófot). Akkoriban téli hazautazásaim alkalmával gyakran hoztam haza családomnak úgymond "ipari" panettonet, ami nagyon finom volt.:-) Levegősen légies, tele sok-sok kandírozott gyümölccsel és rengeteg mazsolával. Aztán később sokat tolmácsoltam itthon és a csoportjaimtól gyakran kaptam karácsony táján a nem is olyan kis méretű papírdobozt egy jó nagy panettoneval.:-) Nagyon imádták otthon!:-) Néhány év elteltével pedig itthon is árulni kezdték a nagy hiperekben, de arany-áron.
Nagyon lelkes lettem, de valahogy meg kellett még oldanom a sütőforma problematikáját. Az eredetihez szükséges fém-formát itthon ugyanis nem igazán árulják. Olaszországban gyakran sütik papírformában, sőt ahogy Dolcevitától megtudtam, eredetileg is abban sütötték (íme néhány példa ). Meg kellett tehát oldanom ezt a feladatot, amit némi netes nyomozás után, egy kis házias barkácsolással sikerült talán.:-) A forma méreteit az olasz formák alapján próbáltam kikalkulálni, azaz 22 cm átmérőjű, és 16 cm magas formát gyártottam. Egy vastag kartonpapírból vágtam ki egy 16 x 75 cm-es téglalapot, amit összekapcsoztam. Sütőpapírból kivágtam egy ugyanilyen téglalapot és egy 11 cm sugarú kört, amit alulra tettem, majd a formát egy tepsire raktam.
Tapasztalat: kisebb átmérőjű kellett volna, mert nem lett elég magas a sütemény, legközelebb max. 17-18 cm-est csinálnék. Alulról gyakorlatilag teljesen megégett a tészta (ezt több olasz blogtársnő is megerősítette saját példáiban), így erre valami megoldást kellene még találni.
Itt találtok további panettone-elmélkedéseket:- fórum a panettone-formák további házi ötleteléseiről,- Mamma karácsonyi Panettone-sütése, ill. nála a Panettone teljes története, és hiteles sütési módja is olvasható!,
- és egy olasz bloggertársnő Panettone-műve. Íme a formám: -)
A kész süti amúgy nem lett rossz, de szerintem lehetett volna édesebb kicsit (bár akiknek vittem vendégségbe, azok teljesen elégedettek voltak az ízzel:-). Nekem kicsit száraz lett a belseje, ám erre vendéglátó vegás barátosnénk azt javasolta, a "légies" teljes kiőrlésű kelt tészták alapja a hosszú kelesztés, azaz az itt megadott 30 perc helyett min. 2-3 óra kellene...
Summa-summarum nem lett rossz, de még tovább kell kicsit fejleszteni a receptet. Ja, Babóca belekóstolt, majd kiköp, mivel száraz süti ugyebár...:-((
Panettone reformosan
Hozzávalók:
450 g teljes kiőrlésű búzaliszt
40 g élesztő
60 g méz (ebből én többet tennék legközelebb, úgy 80-100 g-t)
125 ml langyos növényi tej
4 tojás
só
200 g növényi margarin (vagy vaj)
50 g kandírozott narancs
50 g kandírozott citrom
50 g aszalt bio sárgabarack
150 g bio mazsola
A lisztet az élesztővel, a mézzel és a tejjel elkeverjük, majd hozzáadjuk a tojást és a sót. A margarint/vagy vajat kis darabokban rászeljük és 5 percig az egész tésztát erőteljesen dagasztjuk. Az aprított kandírozott és aszalt gyümölcsöket beledolgozzuk a tésztába. Beletöltjük a tésztát a formába (fém formánál kizsírozva) és lefedve 20-30 percig kelesztjük. Előmelegített sütőben 220 fokon kb. 60 percig sütjük (én 10 percig légkeveréssel, majd 40 percig légkeverés nélkül sütöttem és elég volt).
Siccike vegás barátnődnek igaza van, nálam ez volt a nagy titok, amire rá kellett jönnöm. Látod, írom, hogy a kelt tésztát 1,5-2 órát kelesztem. Most pl. kakaós csigám kel 1 órája, így könnyű lesz a tészta.
VálaszTörlésEzt mindenképpen ki fogom próbálni! Már régóta foglalkoztat a panettone-sütés, de sose voltam elég bátor, hogy a tettek mezejére lépjek... És akkor készen itt a reform recept, nem nekem kell reformosítani :-) Kihagyhatatlan! (Aztán természetesen majd beszámolok, ha lesz miről :-)
VálaszTörlésVera!
VálaszTörlésIgen, ezt én is tapasztalom lassacskán, bár barátosném azt is mondta, azzal is vigyázni kell, nehogy túl sokáig hagyjuk, mert akkor meg megkeseredhet a tészta.:-) Gondolom, a legjobb a saját tapasztalat.
Dulmina!
Nosza, kíváncsi vagyok a te tapasztalataidra is, mint gyakorlott sütisnéni!:-))
Látom, már tavalyi ez a bejegyzés, de azért ideírom, hátha érdekel még valakit: Befana az Babbo Natale, azaz a Mikulás felesége az olaszok szerint. :)És nem boszorkányos anyóka, hanem rendesen boszorkány, valóban sok-sok csokikával és cukorkával. A Mikulást azért nem ünneplik dec. 6-án, mert Karácsonykor ő hozza az ajándékot. Én is Rómában lakom, s az olasz fele a családnak teljesn elhűlt, mikor kiderült, hogy nálunk Jézuska hoz ajándékokat. :)
VálaszTörlésViszont még javítanék egy kicsit: a panettone az nem gyümölcskenyér, hanem inkább kuglóf, s valóban karácsonykor fordul elő. A pandoro pedig a húsvéti kuglóf (tehát karácsonykor abszolút nem használatos), s mindkettőnek nagyon sok változata van.
Üdv! Kate
Kate!
VálaszTörlésKöszi a kiegészítéseket!:-)
@a pandoro viszont karácsonyi édesség :D :P ugyanúgy, mint a panettone, csak nincsenek benne pfújdonságok XD
VálaszTörlésNévtelen!
VálaszTörlésNa, most már tényleg alaposabban utánanéztem, olasz forrűsokat is töbebt elolvastam, és igazad/(m) van, a Pandoro valóban karácsonyi sütemény az olaszoknál!:-)