A héten éppen elkezdtem írni egy bejegyzést arról, hogy miért javasolt inkább a közelben (tehát lakóhelyünk közelében és nem messzire autózva) intézni a napi bevásárlásokat, és hogy miért vegyünk/ használjunk főként hazai és szezonális zöldséget-gyümölcsöt.
Aztán a
Nők Lapja Cafe "megelőzött", ugyanis felkerült egy cikk, mely egy kivételesen nagyon pozitív, Amerikából indult új mozgalomról, a "
Locavore"-mozgalomról és részleteiről szól. Ez a kezdeményezés éppen a fenti célokat igyekszik egyesíteni különböző formákban.
A cikket bemásolnám ide, illetve akit még érdekel tovább is a téma, íme egy másik nagyon elgondolkodtató cikk a
Tudatos Vásárló lapjáról, mely arról szól, mennyire károsítjuk a környezetet a messziről jött élelmiszerek vásárlásával.
"Tavaly a New Oxford American Dictionary az év szavának választotta meg a locavore-t. Magát a szót 2005-ben alkotta meg négy lelkes amerikai nő, akik elhatározták, hogy egy hónapig kizárólag a lakóhelyük 100 mérföldes körzetében termesztett és gyártott élelmiszereket esznek. A fogalommá vált jelenséget egyre többen követik világszerte, a helyi ételek fogyasztása ezzel életmóddá vált.
Történt ugyanis, hogy néhány évvel ezelőtt egy maroknyi San Franciscóban élő ínyenc megelégelte az íztelen téli paradicsomok és eprek uralmát, és meghirdette a szezonális, helyi ételekre épülő étkezést. A gondolat persze csöppet sem új, gondoljunk csak a középkor teljes mértékben önellátó gazdaságaira. De ma, amikor Marokkóból érkezik a paprika és Brazíliából a sárgadinnye, ideje elgondolkodnunk azon, hogy mennyit ártunk a környezetünknek, ha azt esszük, amit az élelmiszeripar gépezete tesz le az asztalunkra. Kevéske utánajárással és odafigyeléssel rengeteg energiát és üzemanyagot spórolhatunk, amellyel az üvegházakat fűtik, és amelyet a repülőgépek és teherautók pöfögnek el a levegőbe. A locavore-lét lényege, hogy igyekszik minél közelebbről beszerezni a hozzávalókat, hiszen nem muszáj mindjárt a kékbálnák megmentéséért éveket eltölteni egy óceáni ladikban, ha mindennapi életünk alakítása során is rengeteg eredményt érhetünk el. Például így:
1. Vedd fel a természet ritmusát!
Régen valahogy annyira természetes volt, hogy tavasszal jelent meg a retek, az újhagyma meg a fejes saláta. Ilyenkor mindig felkiáltottunk: „Újság hasamba!” Cáfolhatatlan tény, hogy a naptól érlelt, ereje teljében leszedett terményeknek egyszerűen nincs párjuk. Erre pedig csak és kizárólag akkor van lehetőségünk, ha akkor eszünk belőlük, ha éppen szezonjuk van.
2. Élvezd az ízeket!
A régen várt, egész évben nélkülözött szépséges és illatozó eper élvezete csak néhány hétig tart. Aki elindul a helyi termékek nyomában, szinte minden hónapban újabb és újabb csodát fedezhet fel. Egyszerre csak feltűnik, hogy kapásból tizenötféle alma és legalább ennyifajta paradicsom vagy paprika közül válogathatunk. Miért érnénk be mindig ugyanazzal?
3. Fedezd fel a lehetőségeidet!
Lehet, hogy két utcával odébb valaki nem tud mit kezdeni a kertjében termő rengeteg tormával és csicsókával? Érdekes lenne megkóstolni és felfedezni ezeket az ízeket. A kisebb településeken szinte biztos, hogy felkutatható néhány őstermelő, akiktől fantasztikus zöldségek, gyümölcsök és húsok szerezhetők be. A legizgalmasabb felfedezéseket pedig az olyan elhivatott és dicséretes módon egyre csak szaporodó sajtkészítők kínálják, akik nem szégyellik megfejni sem a kecskét, sem a juhot, hogy aztán fenséges sajtokat, túrókat és friss tejet pakoljanak a tányérunkra.
4. Termeszd magad!
A legnehézkesebben megoldható feladat a városi körülmények között az, hogy megpróbáljuk saját magunknak megtermelni a szükséges élelmiszert. Szinte illúzió. Persze a két négyzetméteres erkélyen nem rendezkedhetünk be önellátásra, de még a legtöbb pici konyhában is elfér néhány cserép zöld fűszer az ablakban.
5. Szedd magad!
A nagyvárosok környékén is számtalan gyümölcsöskert található, ahol beszerezhetjük a télire való ellátmányt. A gyereknek óriási élményt jelent saját kezük munkájának gyümölcsét falatozni. Egyes gazdálkodók pedig felismerték a disznótorok turistacsalogató erejét is, így abban is biztosak lehetünk, hogy az általunk töltött hurka és kolbász semmilyen adalékot nem tartalmaz.
6. Irány a piac!
Lehet panaszkodni arról, hogy az embernek nincs ideje piacra járni, hiszen nincs este tízig nyitva, parkolni sem lehet fűtött mélygarázsban, és különben is, cipelni kell azokat a nehéz szatyrokat. Érdemes azonban elgondolkozni azon, vajon melyik változat nyújt több élményt. Neonfényben, szardínia módjára tülekedni a furfangosan szétszabdalt terekben, amíg el nem szédül az ember lánya, és azt is megveszi, amire egyáltalán nincs szüksége? Vagy körtét vásárolni attól a szerényen álldogáló bácsitól, aki elpanaszolja, hogy az előző éjszakai szélvihar leverte az összes gyümölcsöt a fáról? Amit nem ad el ma, az már csak pálinkának lesz jó. A piacok a vásárlás emberközeli élményét kínálják. Itt is sok úgynevezett zöldségessel találkozunk, akik a nagybani piacról szerzik be árujukat, érdemes tehát az olyan eladókat keresni, akik viszonylag kevésféle terméket kínálnak, és biztosan tudnak róla mesélni néhány mondatot. Például tudnak válaszolni arra a nem elhanyagolható kérdésre, hogy mit evett az a szép sárga bőrű csirke, mielőtt levágták volna.
7. Szállíttasd házhoz!
A városban ragadt, ámde földközeli élményre vágyók akár házhoz szállított biocsomagot is rendelhetnek az adott időszaknak megfelelően összeállított zöldségekből. Egyre több gazdálkodó tehát még a szállítás gondját is leveszi a vállunkról, és az előre megbeszélt időpontban beállítanak a megrendelt finomságokkal. Ezzel több legyet is ütünk egy csapásra, hiszen ha az interneten vagy telefonon, tehát minimális energiafelhasználással leadott megrendelésünket maga a termelő szállítja házhoz, a legrosszabb esetben is csak negyedannyi szén-monoxidot juttatunk a levegőbe, mint ha az a bizonyos termelő leadja a nagykereskedésben a termékét, onnan átszállítják a boltok logisztikai elosztóbázisára, ahonnan a boltokba kerül, ahová végül mi is elzarándokolunk. Az áru – képzeljük el azt a szép fényes almát – eközben pedig csak utazik, utazik, időnként átpakolják, aztán várakozik akár hetekig is. Vajon mi lesz így az éltető vitaminjaival?
8. A mélyhűtő jó barát!
Az évszakokra épülő életmód nem jelenti feltétlenül a tartósítás száműzését. Követhetjük az évszázados befőzési technikákat, vagy egyszerűen csak lefagyaszthatjuk az éppen legfrissebb hozzávalókat, hogy aztán fél évvel később is mennyei zöldbablevest és meggyes pitét falatozhassunk. Ez még mindig sokkal jobb megoldás, mint decemberben halovány avokádóval és színtelen mangóval tömni a pocakunkat.
9. Tanulmányozd a címkét!
Ha nem sikerül kiskertet berendezni a társasház parkjában, csirkét nevelni a teraszon, sőt még a piac is beláthatatlan messzeségben van, akkor is érdemes megnézni, mit írnak a címkén. És itt most nem az összetevőkre gondolok, hanem arra, hogy nem feltétlenül a Hollandiából származó vaj a legfinomabb, és a helyi húsüzem is kínál jóféle felvágottakat.
10. Félre a lelkiismeret-furdalással!
A sót és cukrot, meg persze a fűszereket már évezredek óta hosszú mérföldekről szállíttatja az emberiség. Szóval jöhet a csoki, a kávé meg a szójatej is a többi kontinensről, de ha egy mód van rá, keressük azokat, amelyek a méltányos kereskedelmet tartják szem előtt, ökológiailag fenntartható gazdaságokból származnak, és nem adalék anyagokkal telepumpált, kémiailag előállított szörnyszülöttek.
Nem vagyok nagy formában mostanság, így előtérbe kerültek a gyorsan-valamit megoldások. Ez a tésztaétel valóban pillanatok alatt elkészül, bár van benne nem igazán friss összetevő is, mint a fagyasztott wokzöldség...
