Nem mindenkinek való a vegetáriánus étrend?!

Az utóbbi időben már kétszer is találkoztam a címben szereplő megállapítással, és ez némileg elgondolkodtatott...

A Természetgyógyász Magazin szeptemberi számában jelent meg egy cikk az Aschner-diétáról, mely arra a gondolatra épül, miszerint a vegetáriánus táplálkozás nem minden egyén számára ideális, főképp a sovány testalkatúakat helyezve előtérbe etéren....

Íme néhány idézet a cikkből:
"A sovány testalkatúak közül sokan bizonyára csodálkoztak már, hogy hiába a nyerskoszt és a barna kenyér, mégsem válnak életerősebbé. A bécsi orvos, Bernard Aschner már a XX. század elején tisztában volt ezzel.

A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy a vékony, aszténikus testalkatúak ezzel a táplálkozási formával nem túl jól boldogulnak. Az erősen vegetáriánus és sok gabonával dolgozó kosztot többnyire érzékeny emésztőrendszerük nem túl jól tűri.
Ezt felismerve alakította Aschner ún. "tonizáló diétáját". Ez a módszer főként azoknak a pácienseknek javasolható, akik gyengeségi állapotokban és különféle érzékenységekben szenvednek. Többnyire aszténikus testalkatúakról van szó, akik karcsúak, gyakran fáznak, a lábuk sokszor hideg. A nők hajlamosak a hólyaghurutra, a férfiak inkább prosztatabántalmakra. Mivel esetükben általában nyirokgyengeség is fennáll, gyakran alakulnak ki náluk torok-fül-orr fertőzések, de a hörgőik is érintettek lehetnek."

Na, hát eddig, mintha szó szerint én és anyám (aki makrobiotikus és minden nap jógázik) mutatkoztunk volna be...:-) Amikor eddig elolvastam a cikket, teljesen magamra ismertem...

Aschner az alábbiakat javasolja az ilyen típusú embreknek:

- szükségük van mérsékelt húsfogyasztásra, heti egy-három alkalommal az elegendő vasmennyiség biztosításához;

- fogyasszanak csekély mennyiségű alkoholt, heti max 3-5 pohárral, ami segíti a vérképzést;
- szükséges a kielégítő zsírellátás az erősödéshez, de az állati eredetű zsírokkal takarékosan kell bánni;

- javasolt a mértékletes kávéfogyasztás annak aki szereti, mert náluk tonizáló és erősítő szerként hathat;
- fűszerekre van szükség a vérellátás és az emésztőrendszer serkentésére;

- kerülendő a sok tej, víz és gyümölcslé fogyasztása, mert a már amúgy is érzékeny gyomor számára inkább hátrányos lehet. Ezen kívül a tejfehérje fokozott fertőzésre való hajlamhoz, mandulagyulladáshoz és állandó orrduguláshoz vezethet.

Összegezve: Aschner azt vallja, hogy a vegetárius teljes értékű táplálkozás megfelelő lehet a diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek, reumatikus bántalmak szenvedő alanyainak, főleg ha testalkatuk atlétikus, vagy piknikus. Akár számos aszténikus testalkatú egyénhez is illik.
Nem javasolt azonban számukra, ha éveken át teljes értékűen táplálkoznak, sok nagy szemű gabonát fogyasztanak, ám mégis azt veszik észre, hogy nem érzik magukat igazán jól. Sokan azonban közülük mégis folytatják, mert mindenkitől azt hallják, ez az egészséges.... (és ez vagyok akkor én is..?:-) teszem fel magamnak a kérdést...)

Az idézett cikken kívül tegnap ugyancsak szembesültem ezzel a gondolattal, amikor a homeós dokinéninknél voltam elemzésen az allergiához való alkati szer megállapítása miatt.
Ő is felvetette, hogy lehet, el kellene gondolkodnom azon, minimális mennyiségben mégis szüksége van a szervezetemnek húsra, mert ha minden vegás ételféleségre reagálok valamilyen tünettel, akkor elképzelhető, nekem ez nem való...! Mert hogy végigvettük, miket eszem és mitől vagyok jól, és aztán kiderült, tényleg szinte mindennél produkálok valamit... Szerinte nem sok húst kellene ennem, hanem fokozatosan hozzászoktathatnám magam mondjuk heti 1-2 szelet csirkemellhez.

Én egyébként úgy vagyok a kérdéssel, hogy az utóbbi időben előfordult, amikor Babócának csináltam valami húsosat, megkívánta a szemem a húst.... Aztán volt, hogy picit bele is kóstoltam, de annyira ízetlennek és nem jóízűnek érzékeltem, hogy rögtön el is ment a kedvem a továbbiaktól.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, tényleg van bennem olyasmi is, hogy sokmindent összeolvastam arról, mi az egészséges, és biztosan befolyásol (és arról is meg vagyok győződve, ebben nem vagyok egyedül:-), de amúgy továbbra se érzek olyan őszintén mély csábítást a húsevésre.

Amikor terhes voltam, előfordult többször is, hogy hosszú idő után megkívántam 1-2 szelet csirkemellet, és akkor meg is ettem, de akkor jól is esett... Most ilyen szintű késztetést viszont messzemenőleg se érzek...
Ugyanakkor tényleg nem mondhatnám magam energikusnak, mint régen, és tényleg könnyen előkerülnek mindenféle emésztőszervi problémák...

Kíváncsi lennék a véleményetekre, ti hogyan álltok ezzel a kérdéssel?:-)